"Ki vagy te, ki ezt megteheted, zokszó nélkül hirtelen,
Kártyavárként döntöd romba sziklaszilárd életem.
Fuvallatként indultál, harmatkönnyű sétára,
Vad viharként érkeztél eszeveszett portyádra!Szenvedélyből szőtt lepled rám borítottad,
Szívem vijjogó keselyűként egyre marcangoltad.
Mosolyod éget, mint pusztító tűz
Ki vagy te, ki velem ily kegyetlen tréfát űz??Láthatatlan láncaid testem köré fontad,
Tehetetlen kezeim tenyeredbe vontad
Megtépázod testem, lelkem, gúzsba kötöd tudatom
Tornádóként törtetsz, rombolsz, féktelen, vad utadon.Majd megérkezvén, körbenézel porig rombolt műveden
Állsz némán, s csendben tűnődsz: ki vagyok én, ki ezt tettem…
Lecsorgó könnyeid vállaim áztatják
Érzed, gyötrődő lelked végre hazatalált…"(Gy. K. Enikő)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése