Nem szeretünk. De nem ez az egyetlen probléma. Szeretetlenségben élünk. Ezért először is láss neki eldobálni mindent, amiről úgy érzed, hogy szeretetlenség van benne. Minden állásfoglalást, minden szót, amit megszokásból használtál, de most hirtelen kegyetlennek érzel - dobj el!
Mindig állj készen arra, hogy kimondd: "Sajnálom." Nagyon kevesen tudják ezt kimondani. Még amikor úgy tűnik, kimondják, akkor sem teszik. Sokszor csupán egy társadalmi formalitás. Valóban azt mondani: "Sajnálom", hatalmas megértést jelent. Azt mondod vele, hogy valami rosszat tettél - és nem csupán udvarias igyekszel lenni. Visszavonsz valamit. Visszavonsz egy tettet, amelyet elkövettél, visszavonsz egy szót, amelyet kimondtál.
Tehát vondd vissza a szeretetlenséget, és amint megteszed, számtalan egyéb dolgot látsz majd - hogy ez valójában nem annak a kérdése, hogyan szeressünk. Csupán annak a kérdése, hogyan ne szeressünk. Olyan; mint egy ág, amelyet kövek és sziklák fednek. Eltávolítod a sziklákat, és az ág virágzásnak indul. Már jelen van.
Minden szívben van szeretet, mert anélkül nem létezhet a szív. Ez az élet lüktetése. Senki sem létezhet szeretet nélkül; ez lehetetlen. Alapigazság, hogy mindenkiben van szeretet, hogy mindenki képes arra, hogy szeressen és szeressék. De néhány szikla - rossz neveltetés, rossz hozzáállás, okoskodás, ravaszság, ezer és egy dolog - elzárja az ösvényt.
Vondd vissza szeretetlen tetteidet, szeretetlen szavaidat, szeretetlen gesztusaidat, és hirtelen szeretetteljes állapotban találod magadat. Számtalan olyan pillanat jön el, amikor egyszer csak azt látod, hogy valami pezseg - az volt a szeretet egy rövid pillantásra. És azok a percek lassan-lassan hosszabbá válnak.(Osho)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése