"Igazán attól fáj az ütés,
kitől simogatást várnál,
s nem adhatod vissza,
mert rögtön belehalnál."


"Aztán elgondolkozott róla, hogy milyen irtóztató egyedül áll a világban, elítélve büntetlenül, eltaszítva szeretetlenül... Mennyire nem tartozik senkinek a kerek földön semmivel! Se hálával, se szeretettel, se tisztelettel, se barátsággal. Neki se adtak ebből semmit."


hi5
Free Hi5 GraphicS


Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal,
És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal.
Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata:
Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka.

Victor Hugo



"A fáklyaként lángoló házból végül csak egy rakás hamu maradt.
Régen azt hittem, ilyen sorsra jut minden: a barátok, az érzések. Ma már azonban tudom, hogy két embert, aki egymásnak született, semmi sem választhat el egymástól...... Ha elszakítanak Tőlünk valakit, akit nagyon szeretünk, úgy adhatunk neki hosszú életet, hogy a szeretetünk sosem szűnik meg.
A házak leégnek, az emberek meghalnak, de az igazi szeretet örökké tart."

2008. március 22., szombat

Vannak

Vannak
Szerelmek, melyek beteljesülnek,
vannak
Szerelmek, melyek soha nem élnek
és
fájó sebként csak marnak, a szívben
öröklángon, fáklyaként égnek.

Vannak
álmok, melyek megvalósulnak,
vannak
álmok, melyek messzire szállnak
és
álmai maradnak egy távoli,
gyönyörű tündérvilágnak.

Vannak
mesék, gyönyörű versek,
vannak
mesék a kicsi tündéreknek
és
a mesében szelíd volt a róka,
de csak játék volt, csak móka.

Vannak
csókok, melyek puhák, mézesek,
vannak
csókok, melyek titkosan édesek
és
el nem csókolt csókok, melyek
hiányoznak, de nem is léteznek.

Vannak
ölelések, melyek megborzongatnak,
vannak
ölelések, melyek mámort adnak
és
karok, melyek többé nem ölelnek,
melyek soha már nem érinthetnek.

Vannak
órák, melyek perceknek tűnnek,
vannak
napok, melyek elsötétülnek
és
évek, melyek hónapokká, s lassan,
egyszer pillanatokká rövidülnek.

Vannak
zenék, csodálatos dallamok,
vannak
szavak, melyeken szólhatok
és
mégis, hiába a szó, a muzsika,
nem hallatszik, nincs hova.

Vannak
Szerelmek, melyek beteljesülnek,
vannak
Szerelmek, melyek soha nem élnek
és
fájó sebként, csak marnak, a szívben
öröklángon, fáklyaként égnek,
mert
felejtenem kell, el kell felejtenem Téged.

(P. Pálffy Julianna)

Nincsenek megjegyzések: