Boldog lelkek tánca

Sokszor voltam szomorú. ...... Mély kútban jártam. Ott, ahonnan a könnyek erednek. ........ Ez a "mély kút" nemcsak a szomorúság, de az öröm könnyeinek a forrása is.

Öröm az, amikor az ember a nehezet, még a nagyon nehezet is könnyűnek érzi.

Repülésélmény!

A lelked nehéz, az életed is nagyon nehéz, de fölfedezed, hogy szárnyaid vannak! Lassan megrebbented őket, elkezded mozgatni, egyre gyorsabba és merészebben mozgatn - és fölszállsz! És elhagyod a földet, a mocsarat, és minden bánatot, gondot és nehézséget.

És szállsz!

Repülsz!

.....

Szabad vagyok - ez az öröm.

....

Örömében az ember odakerül, ahová mindig is vágyódott. Kidobta a homokzsákokat. Fölemelkedett végre.... egy olyan világba, ahol zene szól. És tánc van.

Lelkünk mélyén rejlik legnagyobb kincsünk a könny. Két módon tudjuk felszínre hozni: nagy fájdalommal vagy nagy örömmel.

MINDEGY HOL VAGY ÉS MIKOR LÁTLAK.

HA ÉLETEMBEN CSAK EGYSZER, AKKOR IS SZERETLEK.

NEM KELL VELED ÉLNEM,

NEM KELL NAPONTA LÁTNI TÉGED.

ELÉG, HA MEGPILLANTALAK A VONATABLAKBAN.

VAGY MÉG ANNYI SE KELL.

CSAK TUDNI, HOGY VAGY.

A „lelki nyitás” ott kezdődik, hogy az ember föladja az egóját.

De hol van a másik felem? Miért nem találom? Nem született a földre? Vagy ott rejtőzik valahol egy másik népben, elveszve, mint tű a kazalban, sokmilliárd idegen között? A válasz pedig ez: lehet, hogy ott áll melletted, és észre sem veszed!

Senki sem mondhatja meg, kit szeressek, még én sem utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahová akaratom fölér – ez a lelkemnek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, a félelmek, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhat bele semmibe. Lélek itt már szabadon szárnyal, azzal és oda, akivel és ahová akar. A szeretetnek egyetlen törvénye van. Úgy hívják: szabadság.

A szerelem láng, a szeretet parázs. Az egyik lobogva lángol, a másik hosszan tartósan melegít. A szerelem két széttépett lélek fantomfájdalma. Hiányzik a másik fele, össze akar forrni vele. Még akkor is, ha az nem a „duálja”. A tüzet a hiány lobbantja fel – sohasem a másik. Ez akkor derül ki, ha valaki a szerelmeséről kezd áradozni. Mintha egy őrült beszélne……

„Ha szeretek valakit, akkor egyszerre ismerem fel benne, akivel teljesen egy vagyok, s aki teljesen más, mint én!”

„Az ember ott szép, ahol törött.

Ott a legemberibb.

Ott tudom megszeretni.”

(Müller Péter)