Gondolatok.... "Csak úgy"

Nem vagyok rád dühös. Türelmetlenek vagyunk, nincs bennünk elég megértés. Álmodozunk, a lehetetlent akarjuk. Te is, én is. Szeretném elfelejteni a múltamat. Általad, veled akarok túllépni rajta. Nem hagylak el. Melletted leszek addig, míg rá nem ébredek, hogy közös álmaink sose válhatnak valóra. De ha mégis elmegyek, vissza sose nézek. Megbánás nélkül megyek tovább. Feladom az álmodozást.
/Liv Ullmann/

"Egy nőt el lehet dobni, mint egy gyufaskatulyát, mert valaki szenvedélyes, mert ilyen a természete, mert nem tudja egy nőhöz kötni magát, vagy mert... magasra tör, mert eszköz számára minden és mindenki. Meg tudom érteni... Aljasság, de van benne valami emberi. De eldobni valakit szórakozottságból, ez több, mint aljasság. Erre nincs bocsánat, mert embertelen." /Márai Sándor/

"Azt mondtam keveset tudok a szerelemről. Ez nem volt igaz. Jó sokat tudok róla, mert láttam. Hosszú évszázadokon át figyeltem, és csak ettől volt elviselhető, hogy a Földet néztem. Az a sok háború, hazugság, kín, gyűlölet. El akartam fordulni, hogy ne is lássam többet. De láttam, hogy mennyire tud szeretni az ember. Kutathatod a világűr legtávolabbi zugát is, de nem lelsz ennél gyönyörűbbet. És igen, jól tudom, hogy a szerelem feltétlen, de azt is tudom, hogy lehet kiszámíthatatlan, váratlan, irányíthatatlan is, és elviselhetetlen, és könnyen összekeverhető a gyűlölettel, és azt akarom ezzel mondani, hogy azt hiszem szeretlek. Olyan mintha a szívem nem férne meg a mellkasomban, mintha már nem is az én részem lenne, hanem már a tiéd, és hogyha szeretnéd én nem kérnék cserébe semmit. Nem kell ajándék vagy bizonyíték az érzéseidre, csak az, hogy tudjam, hogy szeretsz. A szíved kell, az én szívemért..."

„...Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: Imádták egymást!...” /Szerelmünk lapjai/