"Igazán attól fáj az ütés,
kitől simogatást várnál,
s nem adhatod vissza,
mert rögtön belehalnál."


"Aztán elgondolkozott róla, hogy milyen irtóztató egyedül áll a világban, elítélve büntetlenül, eltaszítva szeretetlenül... Mennyire nem tartozik senkinek a kerek földön semmivel! Se hálával, se szeretettel, se tisztelettel, se barátsággal. Neki se adtak ebből semmit."


hi5
Free Hi5 GraphicS


Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal,
És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal.
Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata:
Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka.

Victor Hugo



"A fáklyaként lángoló házból végül csak egy rakás hamu maradt.
Régen azt hittem, ilyen sorsra jut minden: a barátok, az érzések. Ma már azonban tudom, hogy két embert, aki egymásnak született, semmi sem választhat el egymástól...... Ha elszakítanak Tőlünk valakit, akit nagyon szeretünk, úgy adhatunk neki hosszú életet, hogy a szeretetünk sosem szűnik meg.
A házak leégnek, az emberek meghalnak, de az igazi szeretet örökké tart."

2008. február 11., hétfő

Nincs baj...


Lehet, hogy kívülről úgy tűnik, hogy elveszítettem mindent, de nem így van. mert elvesztettem minden kézzelfogható dolgot, de cserébe megszabadulok egy olyan lánctól, ami mindig rajtam volt, és megfojtott. kicsit olyan, mintha most szabadulnék a börtönből, amiben mindig éltem. és láthatom a napfényt, a világot, a jó dolgokat.


teljesen más vakon születni, mint időközben megvakulni.


egyszer volt valaki, aki megszelidített. akkor kezdtem el látni. megmutatta milyen is lehetne. akkor éreztem először, hogy nem vagyok egyedül. amikor ő elhagyott, és végignézte, ahogy újra megvakulok, akkor tényleg elvesztettem valamit. az fájt.


hát ez a különbség.

Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)