"Igazán attól fáj az ütés,
kitől simogatást várnál,
s nem adhatod vissza,
mert rögtön belehalnál."


"Aztán elgondolkozott róla, hogy milyen irtóztató egyedül áll a világban, elítélve büntetlenül, eltaszítva szeretetlenül... Mennyire nem tartozik senkinek a kerek földön semmivel! Se hálával, se szeretettel, se tisztelettel, se barátsággal. Neki se adtak ebből semmit."


hi5
Free Hi5 GraphicS


Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal,
És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal.
Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata:
Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka.

Victor Hugo



"A fáklyaként lángoló házból végül csak egy rakás hamu maradt.
Régen azt hittem, ilyen sorsra jut minden: a barátok, az érzések. Ma már azonban tudom, hogy két embert, aki egymásnak született, semmi sem választhat el egymástól...... Ha elszakítanak Tőlünk valakit, akit nagyon szeretünk, úgy adhatunk neki hosszú életet, hogy a szeretetünk sosem szűnik meg.
A házak leégnek, az emberek meghalnak, de az igazi szeretet örökké tart."

2008. február 11., hétfő

Remény, mit remélsz?


Remény, mit remélsz? - Semmit, soha többé.
Miért? - Valami megváltoztatott.
Élet, mi vagy? - Csak gyötrelem vagyok.
Mit mondasz, szív? - Szeretek, mindörökké.

Lélek, mit érzel? - Igy kell tönkremenni.
Hogy élsz? - Nem várva semmi jót, szerencsét.
Mégis, mi éltet? - Csak a mult, az emlék.
Csak ennyi a fény életedben? - Ennyi.

Látsz végső célt? - Csak egy gondolatot.
Mire gondolsz? - Hogy várom a halált.
Jó lesz? - Parancs kényszerít, hogy tegyem meg.

Mért kényszerít? - Mert tudom, ki vagyok.
Ki vagy? - Az, aki megadta magát.
Kinek? - A fájó, örök Szerelemnek
( Luiz de Camoens )

Nincsenek megjegyzések: