Ha egyszer hátat fordít hű ragaszkodásod
és sírba hull, mert tüze kiégett
ne törődj velem, közömbös pillantásod
semmi ahhoz képest, hogy elvesztettelek.
Ha majd az idő mérge tűnt napokba ránt
és mégsem mozdul többé szavamra a szíved
hadd öleljem utoljára árnyad bársonyát
csak még egyszer érezzem friss forrású ízed.
Mert mikor elejtesz puha tenyeredből
az útporába fúlok, akár a földi lom
utolsót lüktet, majd csordultig betölt
kínnal barázdált kegyetlen halálom.(Vörös liliom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése