"Igazán attól fáj az ütés,
kitől simogatást várnál,
s nem adhatod vissza,
mert rögtön belehalnál."


"Aztán elgondolkozott róla, hogy milyen irtóztató egyedül áll a világban, elítélve büntetlenül, eltaszítva szeretetlenül... Mennyire nem tartozik senkinek a kerek földön semmivel! Se hálával, se szeretettel, se tisztelettel, se barátsággal. Neki se adtak ebből semmit."


hi5
Free Hi5 GraphicS


Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal,
És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal.
Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata:
Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka.

Victor Hugo



"A fáklyaként lángoló házból végül csak egy rakás hamu maradt.
Régen azt hittem, ilyen sorsra jut minden: a barátok, az érzések. Ma már azonban tudom, hogy két embert, aki egymásnak született, semmi sem választhat el egymástól...... Ha elszakítanak Tőlünk valakit, akit nagyon szeretünk, úgy adhatunk neki hosszú életet, hogy a szeretetünk sosem szűnik meg.
A házak leégnek, az emberek meghalnak, de az igazi szeretet örökké tart."

2008. augusztus 20., szerda

Blogom "blog-osítási" kísérlete...



Megpróbálom "blogosítani" a blogomat, ha már egyszer blog-olni vágyom... s erre a mai nap... talán épp megfelelő igazi kezdésnek ;)

1983. augusztus 20. napján Anci testvére: "Pittabátyó" (ahogy kisfiam még pici korában átkeresztelte), s Kata... házasságot kötöttek egymással... ma ünnepeltük meg a 25 éves házassági évfordulójukat. A mai nap... igazán a Szeretet jegyében telt! Nekem ez... hogy ily boldog életem legyen, egy szerető, és hűséges társsal, mint nekik - bár az Élet kegyetlenkedése őket sem kímélte... - sajnos, nem adatott meg. Mégis... ők az élő példái az én szememben mindannak, amire a legtöbben csak vágyakozhatunk... álmodozhatunk róla ;) Oly sok minden változtathat az életünkön, megpróbálhat az Élet különböző fifikás húzásaival megtörni, "tesztelni"... de ha két ember egymásnak van rendelve... valóban kitartanak egymás mellett jóban-rosszban.

Megható volt a templomi ceremónia, templomi áldást kaptak... úgy ragyogtak a boldogságtól, mint 25 évvel ezelőtt, mikoris én, 8 évesen szintén kis hófehér menyasszonyi ruhában koszorúslányuk voltam :D

Furcsa visszatekinteni erre az elmúlt 25 évre... s hogy mennyi minden történt az életünkben... mégis van... ami ennyi idő alatt sem változott... megingathatatlan maradt: Az ő egymás iránt érzett szeretetük!

Fülemben visszhangzik a Bibliából (még ha csak részleteiben is) ismertté vált "Szeretet himnusza" ...



"Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom.
Legyen bár prófétáló a tehetségem,
Ismerjem az összes titkokat
és minden tudományt,
legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Osszam el bár egész vagyonomat
a szegények közt,
s vessem oda magam, hogy elégessenek,
ha szeretet nincs bennem,
mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes,
a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem gőgösködik,
nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
nem örül a gonoszságnak,
de együtt örül az igazsággal
mindent eltűr, mindent elvisel.

A szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik.
Tudásunk csak töredékes,
Töredékes a prófétálásunk is,
de amikor eljön a beteljesedés,
ami töredékes, véget ér.

Most megmarad a hit, a remény, a szeretet
- ez a három,
de köztük legnagyobb a szeretet.
Törekedjetek a szeretetre!

(1Kor 13,1-13)




Nincsenek megjegyzések: