Kapcsolódva még...a mai nap aktualitásához...

pár gondolat... a ... Szeretetről...

A szeretetről, mely életben, mozgásban tartja a világot. A szeretetről, a szerelemről, mely világok találkozása.

Minél több embert szeretsz, annál több világba lépsz be, annál több világot ismersz meg. Minden ember egy külön világ. Külön rejtély. S ahogyan Te is, folyamatosan változó, sosem ugyanaz. S ezért izgalmas, ezért gyönyörű. A szeretet sosem marad a felszínen: a másikmélységeit látja, az igazi arcát, igazi önvalóját. Ezért van az, hogy ha szeretsz valakit, ha szerelmes vagy, eltűnik a másikról minden csúfság, amit a világ rápakolt, s csak igazi lényével találkozol.

A szeretetnek sosincs feltétele: megterem, virágba borul, eláraszt. S Te szárnyalsz, lebegsz. A szeretet a leghatalmasabb energia. Szeretni csak a lelkeddel tudsz. Ami a fejben zajlik, nem szeretet, csak elvárás, szükség, pótlék.

A szeretethez csak úgy juthatsz közel, úgy érheted el, ha megtanulsz várakozni. Ha türelmessé válsz, s elfelejted a rohanást. Ha elfelejted, hogy Neked mindig mindent irányítanod kell. Ha feladod a védekezési technikáidat.Ha nyitottá válik a lelked. Ha nem csak adni akarsz, de el- és befogadni is: ha egyensúlyt teremtesz magadban.

Elhaladunk a szívünk mellett, közvetlenül a fejünkbe lépünk be anélkül, hogy keresztülhaladnánk a szíven. A rövidebb utat választjuk. A szívet elhanyagoljuk, figyelmen kívül hagyjuk, mert a szív veszélyes jelenség.

A szív irányíthatatlan, és mindig félsz mindentől, ami irányíthatatlan. A fej irányítható. Benned van, és hatalmad van fölötte; szabályozni tudod. A szív nagyobb nálad, a fej benned van. A szívvel nem ugyanez a helyzet: te vagy a szívben. Amikor a szív felébred, meglepetten látod majd, hogy csak egy apró pötty vagy a belsejében. A szív nagyobb nálad, hatalmas. És mindig félsz attól, hogy elveszel valami hatalmasban.
A szív működése rejtélyes, és a rejtély természetesen aggodalmakat kelt. Ki tudja, mi fog történni? És hogyan fogsz megbirkózni vele? Sosem vagy felkészült, ha a szívről van szó. A szívvel váratlanul történnek a dolgok. Különösek a módszerei, ezért az ember úgy döntött, elkerüli, közvetlenül a fejbe megy, és a fejen keresztül tart kapcsolatot a valósággal.
(OSHO)

Nem tudom, megfigyelted-e már, de sokkal könnyebben gyűlölködünk, mint szeretünk. „Érdekes”: a gyűlölettől nem félünk. A szeretettől igen. A gyűlölet pillanatok alatt képes teljesen magába szippantani, a szeretetnél vacillálunk. A gyűlöletbe teljes erőbedobással vetjük magunkat, a szeretetnek pedig csak a felszínén maradunk. Pedig tudjuk: a gyűlölet öl, a szeretet éltet.

Miért is félünk a szeretettől?

Elsősorban azért, mert teljes önmegadást, teljes kitárulkozást követel. Szeretni nem lehet sunnyogva, álcázva magunkat, szeretni nem lehet éppenhogy: szeretek is meg nem is. A szeretet nem tűri a hazugságot, nem tűri a gonoszságot, s nem tűri a gyűlöletet sem.

Szeretni nem lehet úgy, hogy válogatsz a másik tulajdonságai között: ezt szeretem benned, ezt meg nem. Szeretni csak az egészet, a teljes embert tudod. Ha válogatsz: ez jó benne, ez nem, akkor ne beszélj szeretetről. Akkor ez csak szükség. Ami vonz hozzá: valamilyen vágyad, igényed kielégül általa, hiszen rendelkezik azzal a tulajdonsággal, ami ehhez szükséges. Ez nem szeretet. Ez üzlet. Ő is ad valamit, s cserébe te is adsz valamit.

Ha szeretsz, nem akarod a másikat átformálni, átnevelni, megváltani. Csak figyeled az útját, nézed a lépteit, s drukkolsz neki teljes szívedből, hogy valóra váljon mindaz, amire a lelke mélyén törekszik. Ha szeretsz, megérted a másikban, hogy más az útja, más a célja, mást kell megtanulnia, megtapasztalnia, mint neked. Ha szeretsz, nem akarod a saját képedre és hasonlatosságodra formálni. Ha szeretsz, nem akarsz szürke nagykabátot varázsolni belőle, hanem meghagyod a színeit.

Ha szeretsz, mindig arra figyelsz: mit tanulhatsz a másiktól, mit tesz, gondol másképp.

Tévedés azt hinni, hogy akiket szeretünk, azokkal mindig összhangban vagyunk. Nem is lehetünk, hiszen mindannyian mások vagyunk. Más a tapasztalatunk, más a gondolati hátterünk.

Sokan azt mondják, nem tudnak szeretni. Mások azt mondják, a szeretetet tanulni kell. Mindkettő ellen berzenkedik a lelkem! Az, hogy valaki nem tud szeretni, egyenlő azzal, hogy semmibe veszi saját magát, megtagadja saját lényét, elfordul tőle, bezárja, gúzsba köti. Aki önmagával rendben van, aki önmagára felnéz, aki becsüli önmagát azért a bátorságért, hogy ide született, tiszteli csetlő-botló lépteit, s olykor jókat nevet saját magán, aki tudja szeretni önmagát teljes szívvel – az másokat ugyanígy szeret. Mindegy, hogy hajléktalan, drogos, alkoholista, meleg, okos vagy kevésbé, és még sorolhatnám. Mert ahogyan önmagában is, a másikban is csak az esendő embert látja. Csak a küzdelmét látja, ahogyan ő is küzd. Nem kéri számon, hogy miért annyi ereje, esze, tehetsége van, amennyi. A létezéséért szereti. Azért, hogy ő is itt van, s egy vonaton utazunk.

A szeretetet tanulni kell…Na! Mit kell azon tanulni, amit hozol magaddal! Hiszen a feltétel nélküli szeretetet hozod magaddal! Csak nézd meg a gyerekeket! Míg picik, míg nem rontja el őket a világ, felhőtlenül mosolyognak mindenkire, barátságosak és elfogadók mindenkivel. Nem válogatnak. Tudják, hogy szeretetre szeretet, mosolyra mosoly a válasz. Aztán szépen kiöli belőlük az emberi közeg, ahogyan belőled is és belőlem is megpróbálták kiölni. S a visszaút keserves, ezt magad is tapasztalod.

Ha valamit meg lehet tanulni az az, hogyan mutasd ki a szeretetedet. Mi az, ami boldogsággal, örömmel tölti el a másikat, miben siethetsz a segítségére. Mi az, amiben előbbre viszed, és nem gáncsolod. Meg lehet tanulni a kedves, önfeledt mosolyt, ami a másik arcára is mosolyt csal, meg lehet tanulni a bensőséges ölelést, amikor szívedre vonod. De a szeretetet nem tanulni kell. Csak kiszabadítani, felszabadítani a belső, igazi valóságodból.

Eljön az az idő, amikor elég bátrak lesznek az emberek ahhoz, hogy a szívükre hallgassanak. Mert ott a szeretet uralkodik. Ott nincs negatív érzés, nincs harag, gyűlölet. Ez mind-mind az elme eszköze. A szív csak a szeretetet ismeri, csak akkor érzi jól magát, ha szerethet és szeretik.

Vissza kell térnünk ide. Mert nincs más út, mint a szeretet útja. Az, hogy a gyűlölet mire képes, azt már tudod. Csak az emberiség történelmébe kell picit belelapoznod.

Engem az mozgat, az éltet: mire vagyunk képesek a szeretetben. Ezért dolgozom. Ezért írok.

S ezért írom most az, amit már sokszor leírtam: kezdd a szeretetet önmagaddal. Mert másnak osztani csak a meglévő kincsiedből tudsz. De ehhez előbb össze kell gyűjtened a kincseidet. A szeretet kincseit.