“Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között, És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal, És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó, És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével, És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez. Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. Műveled hát saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked. És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz… Hogy valóban erős vagy. És valóban értékes.”

(Veronica A.Shoffstall)

Régen álmodoztam a szerelemről: majd jön valaki, aki elvarázsol, és én csak kényelmesen várom, hogy mindent megtegyen értem. (vagy helyettem?) Ha az egyik nem jó, majd lesz valaki más, aki ügyesebben elégíti ki az igényeimet, én ülök egy rózsaszín felhőpamacson, és ezért a mámorért semmit sem kell tennem, majd a másik... Vagy éppen mindent megadok Neki. Ezer könnyet, ezer tűrést,

ezer dalt, csak egyet nem: ha ő akármiért azt érzi, én nem tudom neki megadni, ami Neki kell, akkor elengedni őt. Nem azt adom neki, amit Õ kér, hanem ezer dolgot, amit én Akarok adni. Ha Õ nem fogadja, nem viszonozza, akkor megsértődök rá, vagy gyötrődök. Szerintem az igazi szerelem az a mámor, ami erőt ad ahhoz, hogy felépítsük a szeretetet. Ez munka!

"Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket."