"Mint sötétet a fény-
úgy leltelek,
mint utazó a megürült padot,
és úgy szeretlek most, ahogy mély
vizeknek halai az iszapot.
Tenyeremben simogatás lapul
-így bújnak meg házak közt csöpp terek-
Elment a kedves.
Én engedtem el,
mint léggömb zsinegét a kisgyerek."
(Kepes Sára)
Engedj el…
A bánat áttetsző, sötét fátyla
Árnyékolja be boldogságomat,
Hisz szavaiddal még utánam nyúlsz,
Hogy szétszakíts - születő álmokat.
Tudod, jobb, ha valami sosem volt,
Mintha volt, de aztán elveszíted.
Én elvesztettem már és nagyon fájt,
Hát azt akarom, gyógyuljon be a seb.
De hogy végleg elmúlhass belőlem,
Szakítsd ketté a lelked húrjait,
Mert nem akarom tovább hallani
A szívemben visszhangzó hamis dalait!
Én már tudom, hogy minden szakítás
Olyan, mint egy-egy kis halál.
Hisz nem várt vendégként a fájdalom
Lelkünkbe költözve, új otthont talál.
Tudom, mennyire tud fájni a halál,
A testeket magába záró síri ágy,
De legalább ilyen nehéz látni,
Hogy hal meg bennünk a vágy.
A vágy, hogy szárnyain repíthessen
Az egekig minket a szerelem,
S hogy enyészik emlékké bennünk
A tegnap még lángoló érzelem.(Ladymoon)
Némán hallgatom, ahogy levegőt veszel…
Érzem minden egyes lélegzeted, érzem, ahogy velem együtt létezel…
Figyelem gyors szívverésed s érzem amikor és ahogyan rám nézel…
(Zakatol… szúr… sikít a csend… s a csendben megtörik a rend.)
Nem nézek rád, nem… miért néznék, hisz ismerem,
csukott szemmel is látom a szemedben azt, mit kerestem.
Ismerem azt a kezet, s a tenyerébe rejtett millió heget,
a tekintetedbe rejtett titkos jelet,
a titkokat, melyeket soha nem fedtél fel,
az én titkom te vagy csupán azzal, hogy létezel.
Zakatol… szúr… sikít a csend,
szaladnék, de lényed örök rabságba ejt,
ha lehunyom szemem, bezárok mindent, mit Te vagy, s mi rólad bennem él,
ha elengedlek, megszűnik minden, az emlék is, hogy valaha léteztél.
Érzem a bőröd, érzem a mosolyod
látom a parányi színfoltot, mi benned én vagyok,
hallom a könnyeid, a szenvedésed,
a csenddel való harcod, a tehetetlenséget,
várakozva állok, mást nem tehetek,
érthetetlen, de még így is annyira szeretlek.
Fázom itt,
ebben a végtelennek hitt nyárban.
Neked csak szellő, lelkemben vihar,
számadást készíteni ugyan ki akar…
…de csak nézlek dideregve,
ide vagy karcolva a szemembe.…ha becsukom is látom…
kedves arcod vonalát,
lehulló hajad öleli át
tested lágy hullámverését
langy illatod rezgését……hát megmarkolom és zsebre gyűröm…
a szobád faláról fények nászát
szemed sarkáról nevetésed ráncát
moccanásod takaródon
azt a pihét tarkódon……keresem, ami elveszett,
kezembe rejtett kezedet,
őszinte mosolyod,
hogy te is akarod…
mert szerelmed melegít……de csak állok, itt,
ebben a végtelennek álmodott nyárban,
és fázom…(Kloczka István)
"Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit!
És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket!
Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz... "
(Dr. Csernus Imre)
Valakinek az élete nagy Titkának lenni, az azért jó dolog...
Itt voltál, kimondhatatlan szépet adtál. Velem voltál, s emléket adtál, gyönyörű meséket. Hozzám bújtál, s álmot adtál. Egy Álomszerű estét...Kezed nyújtottad, s szerelmet adtál; csókod érezhettem, s szívet adtál a boldogtalannak, esélyt a kételkedőnek... Utat mutattál a bolyongónak, édes mosolyt életem rögeszméinek... S minden, amit adhattam cserébe csak a csókom, a szeretetem, a lelkem, mely nem is létezne Nélküled... Ez mindenem!
Milyen hosszú az út, amit megtettünk és még milyen sok van hátra, de élni kell...egy másik életet kell élni. Két életet élünk...egyet Ő... és egyet én. Lesznek még közös megállók, de ennél több időt nem "vesztegelünk" egymás életében, mert már egyáltalán nem várunk semmit, csak örülünk annak, ha történik valami közös, valami, ami kettőnkről szól. Lehet soha többé semmi nem történik már, ami kettőnkről szólna, de amit adtam és amit kaptam az az övé és az enyém…
Valamit tenni kellene, hogy ne hiányozzon ennyire...
Valamit kezdenem kellene, magunkkal, magammal...
Valamit változtatni kéne, hogy jobb legyen...
Valamit...
Nem...
Valakit, elfelejteni kéne már..
Valakit...nem kellene ennyire szeretni tán...
Valakit látnom kellene, hogy ne hiányozzon ennyire...
VALAKI...
NEM...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése