Híd az örökkévalóságon át

Az a lélektársunk, akinél a zár, amelybe a mi kulcsaink illeszkednek; az ő kulcsai pedig a mi zárainkat nyitják. Ha eléggé biztonságban érezzük magunkat ahhoz, hogy megnyíljunk, igazi énünk előbújhat, és valóban teljesen önmagunk lehetünk. Azt szeretheti bennünk a másik, akik vagyunk, nem pedig akiknek látszani szeretnénk. A lélektárs a legjobb tulajdonságainkat hívja elő. Mellette nem számít, bármi történik is körülöttünk, mi ketten biztonságban vagyunk saját kis mennyországunkban. Az a lélektársunk, aki osztozik a legtitkosabb törekvéseinkben; akivel egy irányba haladunk. Ha két léggömbként együtt emelkedhetünk a magasba, akkor feltehetően rátaláltunk az igazira. A lélektársunk mellett az életünk életre kel.

A SZERELMI TÖRTÉNETEK BEFEJEZETLENEK! NEM LEHET VÉGÜK, HISZEN A SZERELEM SEM ÉR VÉGET!

Lehet, hogy egymást kerestük egész eddigi életünkben. Most, hogy találkoztunk, most, hogy egy röpke pillanatra megízleltük, milyen csodás is lehet a szerelem ezen a földön, most csupán a félelmeim miatt el kell válnunk és soha többé nem találkozunk? Azzal töltöm majd a hátralévő napjaimat, hogy keresem azt, akit valójában már megtaláltam, csak nem volt bátorságom szeretni?

Nem az számít, elveszítjük-e a játszmát vagy sem. Az a fontos, hogyan viseljük el a veszteséget, hogy miképpen változunk meg tőle, okulunk-e belőle, használjuk-e a még sohasem volt új tapasztalatokat a következő játszmákban? A VERESÉG FURCSA MÓDON EGYFAJTA GYŐZELEM.

A megalkuvás az egyetlen, ami romba dönti álmainkat.

Mi ketten sohasem leszünk lélektársak. Inkább két hajóra hasonlítottunk, amik összefutottak a tenger közepén, s mind a kettő irányt változtatott, hogy egy darabig együtt haladjanak a barátságtalanul puszta vízen. De ettől a két hajó még különböző marad, más-más kikötő felé tartanak - ezt mindketten tudtuk.

Ha a tökéletes lélektárs az, aki minden pillanatban megfelel minden igényünknek, gondoltam, és ha igényeink egyike éppen a változatosság, akkor soha sehol egyetlen ember sem lehet ideális társ!

Nem azért vagyok veled, mert muszáj, vagy mert nálad ragadtam, hanem mert inkább veled vagyok, mint bárki mással.

(Richard Bach)