Részletek a Szeretetkönyvből

Amikor megszeretünk valakit, az a veszély fenyeget, hogy megszűnik a határaink védelme.

Ha valóban megszeretlek, s te megszeretsz engem: egyikünk sem lesz többé az, aki volt.

Az egyik hang azt mondja bennem: "Menj oda!"

Egy másik hang meg azt mondja: "Maradj itt!"

Az egyik hang azt mondja: "Menj oda hozzá! Mit veszíthetsz?"

"És a szégyen?"

"Miféle szégyen? Lehet, hogy neki is hiányzik valaki!"

"És ha nem hiányzik?"

"Akkor mi van? Legalább lépni mertél! Menj oda!"

"Nem!"

"Miért nem?"

"Félek."

„Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fantom fájdalmát, ha nem szeretjük tovább.

Ha elfelejtjük.

Amikor azt mondjuk, hogy az „idö gyógyít” – erre gondolunk.

A felejtésre.

Ez azonban – ha valóban szeretünk – nem lehetséges.

A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk.

Semmi más.

Jövöre, húsz év múlva, odaát, vagy egy másik életben.

Mindegy.

A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra.

Nem is az emléke, a hiánya él bennünk.”

„akit szeretsz,

arra előbb-utóbb rátalálsz,

egyszerűen azért,

mert össze vagy hangolva vele.”

„amit érdemes kimondani, az ott van, a lelkünk mélyén. És, ha találkozni akarunk, csakis ott találkozhatunk, lelkünk legmélyén, mert ott összeérünk – az igazi találkozások ott történnek.”

„Élhet melletted valaki, de ha a szívetek nincs adásban, még akkor is idegenek maradtok, ha görcsösen szorítjátok egymás kezét. De ha szív adni kezd, lehet a távolság a Föld másik pontja: válaszolnak rá. Nem távolság kérdése. Adás van – csak nehéz venni. „

A szerelem: lábatlan madarak szárnyalása. Együtt, valami régóta elhagyott otthon felé. Honvágy és hazatérés. A szerelem: vallásos állapot. Egy kozmikus széttépettséget akarunk összeforrasztani. Ebben az állapotunkban vagyunk a leghülyébbek és a legbölcsebbek is. Hülyék azért, mert hajlamosak vagyunk lényünk fájdalmasan hiányzó másik felét bárkiben megpillantani. És bölcsek azért, mert lehet, hogy benne is van! Lehet, hogy ő az! És ez az "Ő AZ!" - élmény a legközelebb van a valóságos szeretethez. Amíg nem mondod valakire, hogy "Ő AZ!" - addig nem is szereted igazán.

"Azért is félünk szeretni,

mert odaadóvá válunk,

kiszolgáltatottá.

Mondjuk ki: gyengévé.

Páncélban nem lehet szertni,

s ha levetjük önzésünk páncélját,

nem csak érzékenyek leszünk,

de sérülékenyek is."

(Müller Péter)