"Igazán attól fáj az ütés,
kitől simogatást várnál,
s nem adhatod vissza,
mert rögtön belehalnál."


"Aztán elgondolkozott róla, hogy milyen irtóztató egyedül áll a világban, elítélve büntetlenül, eltaszítva szeretetlenül... Mennyire nem tartozik senkinek a kerek földön semmivel! Se hálával, se szeretettel, se tisztelettel, se barátsággal. Neki se adtak ebből semmit."


hi5
Free Hi5 GraphicS


Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal,
És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal.
Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata:
Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka.

Victor Hugo



"A fáklyaként lángoló házból végül csak egy rakás hamu maradt.
Régen azt hittem, ilyen sorsra jut minden: a barátok, az érzések. Ma már azonban tudom, hogy két embert, aki egymásnak született, semmi sem választhat el egymástól...... Ha elszakítanak Tőlünk valakit, akit nagyon szeretünk, úgy adhatunk neki hosszú életet, hogy a szeretetünk sosem szűnik meg.
A házak leégnek, az emberek meghalnak, de az igazi szeretet örökké tart."

2008. augusztus 21., csütörtök

Szeretet - Gyűlölet

Két ellentétes érzés. Mégis párban járnak.

Csak az tud mélyen gyűlölni, aki a mélységes szeretetre is képes. Pozitív és negatív, két véglet. A pozitív emel, a negatív eléget, elemészt.

Miért is tudunk gyűlölni helyzeteket, embereket, mozdulatokat, egy arcot, egy gesztust, mosolyt vagy könnyeket? Mert ki nem állhatjuk, hogy amit a másikban látunk, az bennünk is megvan, ha elfogadjuk, ha nem. Minden körülöttünk élő ember egy-egy tükörkép számunkra, megmutatja azt a képet rólunk, ami ellen tiltakozunk, amit nem vállalunk fel. Amikor a másikat gyűlölöd, tulajdonképpen magadat gyűlölöd. Valami olyanért, amit helytelennek, hibásnak vélsz.

Ha nem tudsz mosolyogni, gyűlölöd, aki mosolyog.

Ha nem tudsz szeretni, gyűlölöd, aki szeretni tud.

Ha nem tudsz könnyeket ejteni, gyűlölöd, aki könnyezik.

Ha félsz az emberektől, gyűlölöd a társaságot.

Ha folyamatosan szomorú vagy, gyűlölöd a vidámságot.

És még sorolhatnám. Pedig benned is megvan minden negatív pozitív oldala, a kérdés az, hogy melyiknek engedsz teret magadban. A gyűlölet pontosan olyan hatalmas erő, mint a szeretet. Csakhogy ez a negatív erő a halálod lelki és testi értelemben egyaránt. A lélek lételeme a szeretet, ellensége a gyűlölet. Bezár. Hideggé, élőhalottá tesz. S félelmetes módon tud elhatalmasodna rajtad. Először csak egyes dolgokat, embereket gyűlölsz. Aztán terjedni kezd, s már átjár mindent, örökös elégedetlenkedés lesz úrrá rajtad.

Gyűlölheted a másikat, mert sikeres, te pedig nem. Ha kinyílt szemmel észre veszed, hogy neki semmi köze a te sikertelenségedhez, ehhez csak neked van közöd, nem zúdítanád rá ezt a negatív érzést. Ellesheted tőle a sikere titkát, tanulhatsz tőle, megmutat neked valamit, amire eddig te nem jöttél rá. Ez nem baj. Nem rossz. Ez jó. Hálásnak kellene lenned, hogy amit eddig nem láttál, megláttatta veled.

Gyűlölheted a másikat, mert nem szeret téged. Te sem szeretsz mindenkit. Ahhoz, hogy a feltétel nélküli szeretetig eljuss, amikor már minden ember iránt csak szeretetet és megértést érzel, sokmindenen keresztül kell menned, sokmindent meg kell élned. Amikor már a másikban is meglátod a saját igazi arcodat, a másikban is meglátod a küzdelmet, eltűnik az irigység és a gyűlölet. Abban a pillanatban már magadért és a másikért is csak drukkolni fogsz.

Gyűlölheted azt, akibe tegnap még halálosan szerelmes voltál, csak ma már másfelé visz az útja. Ha tudnád, ha látnád, hogy nem veled van baja, csak éppen ahhoz, hogy fejlődjön, tapasztaljon, tovább kell lépnie. Vagy éppen nem téged látott sohasem, hanem egy elképzelt ideál összes tulajdonságát rád ragasztotta, amivel te sohasem rendelkeztél. Ez nem a te és nem az ő hibája. Talán megtanulta tőled, hogy nyitott szemmel járjon. S te talán megtanultad tőle, hogy egy kapcsolatban sosem szabad megfelelni az elvárásoknak, sosem szabad szerepet játszanod.

Gyűlölheted önmagadat, ami a legnagyobb merénylet önmagad ellen. Ez az érzés soha nem uralkodhatna el rajtad, ha kritikával szemlélnéd a környezetedet, ha nem ülnél fel mindenféle véleménynek. Aki ismeri önmagát, az nem sebezhető és nem támadható. Ismeri az erősségeit és ismeri a gyengéit. Ha valami olyat kérnek számon rajtad, aminek nem tudsz eleget tenni, intézd el egy mosollyal. Ekkor szoktam azt mondani: na, ez nem az én világom! De ebben és ebben számíthatsz rám!

Nem azt mondom, hogy ne gyűlölj. Gyűlölj, mert ez is egy érzés. Éld meg, ne fojtsd el. Hagy tomboljon benned! Hagy játszanak a gondolataid. Ha elnyomod, újra és újra visszatér. Minden elfojtás visszatér, s addig dörömböl az ajtódon, míg be nem engeded, s helyre nem teszed. Azt mondom tehát, gyűlölj, csak váltsd ki ezt a gyűlöletet. Bújj bele egy pillanatra a másik ember bőrébe, nézd meg, miért is jutottál abba a helyzetbe, amit most éppen gyűlölsz, vizsgáld meg a cselekvéseidet, gesztusaidat, érzéseidet, s kinyílik az ablak: látni fogod, nem gyűlölködni kellene, hanem változtatni. Másképp viszonyulni az életedhez, a létezésedhez. S tudd azt, hogy a változás lehetősége minden napfelkeltével eljön. Sosem érdekes mi volt tegnap, az előző percben, mindig az az érdekes, most mi van.

A gyűlölet csak szeretettel kiváltható. S ezt önmagaddal, önmagad szeretetével kell kezdened.

Nincsenek megjegyzések: