Kezdj boldog Életet... nade... hogyan???

Sokszor nem érzed jól magad a bőrödben? Éppen magányos vagy, egyedül, s ez nagyon megvisel? Olyan dolgokat teszel, melyeket legszívesebben meg sem tennél? Úgy érzed, rád telepszik az egész világ, nem segít, csak kihasznál? Lassan már mindenből elég? Nem találod a helyed és boldog perceid sem voltak már időtlen idők óta?

Nos, eljött a változás, a változtatás ideje. Mert úgy néz ki, hogy ez ideig mindig szembe mentél önmagaddal, nem a saját életedet élted, hanem rád osztott szerepeket játszottál el. A környezeted nem a valóság volt, csak díszlet, a ruha nem a te ruhád, hanem jelmez, a szavaid nem a te szavaid, hanem egy előre megírt forgatókönyv. Nem te voltál az életed rendezője, még főszereplője sem, csak statisztáltál a saját életedben. Ettől érzed rosszul magad.

A létezés nagyon kegyes. És nagyon szeret téged. Ez az első jelzése, hogy rossz irányba mész, rossz úton haladsz: elkezded rosszul érezni magad. S ez jó! Nagyon jó! Mert ha nem is akarsz lépni, mégis egy új irányra kényszerít.

Hallgathatsz erre a figyelmeztetésre, de figyelmen kívül is hagyhatod. Elfojthatod magadban a „jaj, ezt én úgysem tehetem meg!” felkiáltással. S ugyan miért nem? Ugyan ki tiltja? Hiszen a te életedről van szó. Amely csak a tiéd, semmi és senki másé!

Ha megfigyeled, itt az emberek a másik ember életének a rendezői. Mivel nem tud mit kezdeni a saját létezésével, hát rendezi a másét. „Ügyes tanácsokkal” „ügyes ötletekkel.” Ettől van a zűrzavar. Kevés az őszinte szó. Kevés az őszinte segítő mozdulat. Csak figyeld meg, a jó tanácsok 99 %-a mind-mind önző. Nem rólad szól, hanem arról, aki a tanácsot adja. Ő mit tenne. De hát te, te vagy a saját utaddal, a saját tapasztalataiddal, s ami a másiknak oly egyszerű, neked még lehet fájdalmas és nehéz! Amit ő könnyedén megtesz, az neked egy hegymászással felér! S így van ez fordítva is. Ami neked egyszerű, az a másiknak bonyolult.

Ahhoz, hogy boldog életet élhess- márpedig erre születtél! – önmagadba kell visszatérned, önmagad mélységeibe kell leszállnod. S az ember ettől fél leginkább: mi van, ha mélyre megy magában, mit talál, ha szembesül önmagával? Milyen rútságot, milyen poklot? Lehet, hogy most nem hiszed, de az utolsó, aljas gyilkos lelke, belső igazi önvalója is gyönyörű. Hitlerből azért lett az ami, mert nem értékelték építészi képességeit. Hát rombolt. Nem csak a világot, önmagát is. Mindazt a tehetséget, ami benne volt, kiélte a rombolásban. Mert híres akart lenni. Hát az lett. S elmondható ez az összes bűnözőről.

Van, aki másokat rombol.

Az emberek többsége önmagát. Én is ezt tettem. Szétégettem magam a semmiért.

A boldogsághoz vezető első lépés önmagadba leszállni. Önmagaddal kezet fogni, önmagaddal barátságot kötni. Önmagadra felnézni, önmagad szeretni. Nem az a lényeges, más mit lát benned – más csak önmagát fogja látni, önmagát vetíti ki rád, semmi köze ennek a képnek ahhoz, amilyen valójában vagy. Ennek a képnek csak a másikhoz van köze. Az a lényeg, hogy te mit látsz, te mit érzel. Az a lényeg, hogy ebben biztos legyél, és soha senkinek ne engedd meg, hogy ezt a képet rongálja benned. Utasítsd el. Minden véleményt nézz három lépés távolságból. S kérdezz! Mindig kérdezz! „Most ezt miért mondod rólam?” S csak kérdezz újra és újra, s az emberek belefáradnak a válaszokba, elfogy az összes érv, s a végén ott találja magát, szemben önmagával. S jobb esetben rádöbben, hogy mindaz, amit rád mondott, saját magáról mondta. Ha te szépnek látod magad, másokat is szépnek látsz. Ha kedves vagy, másokból is csak a kedvességet érzékeled. Ha tele vagy önmagad iránti szeretettel, csak szeretni tudsz.

Ha önmagaddal rendben vagy, ha önmagadban megtalálod azt a fénylő csillagot, aki vagy, másokban ugyanezt fogod látni. S ez öröm! Hatalmas öröm! S a boldogság apró örömök összessége.

Ahhoz, hogy elindulhass egy új úton a boldogságod felé, sokmindent rendbe kell majd raknod. Nem megy egyszerre, mert túl sok beidegződés, túl sok felvett viselkedésforma él benned. S ezek visszaköszönnek, ösztönösen előjönnek.

Túl sok régi, visszahúzó, energiádat elszívó tárgy, ember vesz körül. Nagytakarítást kell végezned kívül-belül. Kívül könnyebb. Belül nehezebb.

Mennyit ér meg neked a boldog létezés? Megéri egy új, gyönyörű útra lépni, melynek a végén elmondhatod: jó, hogy itt voltam, hatalmas és gyönyörű a föld, mennyi mindennel gazdagodtam, mennyi lélekkel találkoztam, s milyen jó volt, hogy emeltük egymást magasra, egyre magasabbra! Köszönöm, hogy itt lehettem! Köszönöm, fiúk-lányok! Szép volt!

Élhetsz így is, hogy ide juss. Én ezt szeretném. Mert ha te boldog vagy, akkor ez gyűrűzik tova, s egy napon, tudom, hogy itt lesz a mennyország a földön, ami most is itt van, csak lehunyt szemmel, bezárt érzékekkel nem látható. Nyílj ki, kezdd el! Önmagadért. S ha mindez sikerül, fény leszel másoknak ebben a nagy sötétségben, amely most még körülvesz bennünket.