Törékeny érzelmek

Hiányzol! Nagyon fáj a lelkem. Olyan nehéz kiírni magamból az érzéseket.
Mély fájdalom feszíti szívemet. Mindig elveszítem a fonalat, és azután nagyon nehéz helyrerázódnom. Fájó emlékek. Boldogság. Mitől is lehetünk boldogok? És ha már tudunk mitől, miért nem vagyunk mégsem azok?
Tudsz-e adni még valakinek érzéseket, érzelmeket? Kiszámítható-e az évek száma, mikor a pillanatok sem biztosak? Képes vagy- e még adni? Vagy igényli e még valaki, hogy adj neki?
Csupa kérdés, csupa kétség van benned. Élet - a te életed. Miféle élet az, ami lassan elfogy, elég - mint egy gyertya. Nézed a lángot, a lobogó fényt. De akkor egy fuvallat kioltja a lángot, mint az életedet. Kinek fáj jobban? - aki elmegy űrt hagyva maga után, ha szerették, - vagy annak, aki itt marad.
Millió pillanat - millió szilánkra hulló szív, törékeny érzelmek.
Az egész igazságtalan világ ... és mélyen igazságtalan, hogy nem ölelhetlek. Téged, aki oly fontos vagy nekem.